Orr
Orr Az ember és az állat szagló- s részben légzőszerve. Az emberi áldozatot döntően meghatározza az orr alakja és nagysága.
A Szentírás szemlélete szerint az orr az életnyerés szerve: az Úr az ember orrába lehelte az élet lehelletét (1Móz 2,7; új ford.: Ézs 2,22; Károli: Ézs 3,1), sőt hasonló módon nyert életet minden szárazföldi állat (1Móz 7,22).
Az orr részleges vagy teljes hiánya alkalmatlanná tesz a papi szolgálat végzésére (3Móz 21,18).
Az ellenség megcsúfolásának egyik módja az orr és a fül levágása volt (Ez 23,25).
Az állatok megfékezését és irányítását az orrukba fűzött karika segítette (új ford.: Jób 40,24; Károli 40,19). E szokás idézésével fejeződik ki Istennek az asszír király fölötti hatalma (2Kir 19,28; Ézs 37,29).
A költői leírás az Isten haragjának szemléltetésére ezt mondja: »füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz« (2Sám 22,9.16; Zsolt 18,9.16).
