Összeírás
Összeírás A g. apographe fordítása, a latin census, voltaképpen adóösszeírás. Az adóalanyaok és javaik számbavételéről van szó, amelynek célja a lakosság megadóztatása. Az adóalanyok nyilvántartásba vételéhez szükséges volt a személyi állománynak egy alapos és alapvető összeállítása. Személyi nyilvántartást állítottak össze, amelybe pontos leírásokat vezettek be személyekről és tárgyakról, voltaképpen mindenről. Az összeírt felek adóbevallást tettek, ezt aláírták, és a császárra tett esküvel erősítették meg. Az adótárgyak felvétele elsősorban a föld felméréséből állt, és a birtokviszony megállapításából, ami helyenként hoszszadalmas munka volt. Augustus római császár Kr. e. 27-ben indítja meg Galliában a cenzussal kapcsolatos munkálatokat, és ezek több mint 40 évig húzódtak el. Az első összeírás esetében ugyanis rendkívül gondos és pontos számbavétel és földfelmérés történt, ami a lakosság ellenállásával párosult. - Nagy Heródes birodalmában akkor került erre sor, amikor önkényes magatartása miatt Augustus császár lefokozta (Kr. e. 8), így cenzusjogi tekintetben is függő viszonyba került Rómával. A római cenzusjog úgy rendelkezik, hogy akinek más városban van földbirtoka, annak ott, abban a városban kell adóbevallást tennie, amelyiknek határában a birtoka van. Az itáliai polgárok esetében elég volt a családapa megjelenése a hatóságok előtt, egyébként a családtagok jelenlétét is igényelték. Ha az összeírás a provincia valamelyik részén az első volt, a személyes megjelenés mindenkire nézve kötelező. Arra sem volt tekintettel a bürokrácia, ha valaki súlyos beteg vagy terhessége utolsó napjaihoz érkezett el. A Lk 2,1kk szerint Augustus római császár összeírásra vonatkozó rendelkezése értelmében ment fel József és Mária a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe.
LSK
