Parainézis
Parainézis A keresztyén igehirdetéshez tartozó általános erkölcsi intelem, mely a g. paraineo igéből (jelentése: »szólni valakihez, inteni, felkérni stb.) ered és gyakori műfaj az ÚSZ-i levélirodalomban.
Az ÚSZ-i levelekben rendszerint a befejező szakaszban találjuk. Stílusa ünnepélyes, könnyen megjegyezhető, hatásos. Pl.: Róm 12-13; Gal 5,13-6,10; Ef 4,1-6; Fil 4,4-9; Kol 3,5-4; 1Thessz 4,1-12; 5,1-22; Zsid 13,1-9.17; 1Pt 2,11-5,11 és Jak. Az apostoli atyáknál: 1Kel, Did, Barn 18-20, Herm: Mandata-ja. Annyira hasonlít ezeknek a szövegeknek a gondolatmenete, hogy sokan irodalmi függést vélnek köztük, holott hasonlóságuk az azonos műfajból és normákból adódik. Az írásbeli parainézis emlékeztetés a már szóban átvettre (1Thessz 4,1 és Fil 4,9), tehát már a missziói igehirdetésben és a keresztyén oktatásban is szerepelt. Mindig általános jellegű témát ölel fel, ahol egyetlen részletes témát találunk (pl. Róm 14), ott más etikai műfajról van szó. A parainézishez tartoznak viszont az erény- és bűnkatalógusok (Gal 5,19-22; Róm 1,29-31; Ef 5,31k) meg az ún. »házitáblák« (vö. HÁZIREND; Kol 3,18-4,1; Ef 5,22-6,9; 1Pt 2,18-3,7), a különféle állapotú (szülők, gyermekek, férj, feleség, úr, rabszolga) keresztyénekhez szóló intelmek. Sajátos anyaguk a gyülekezeti rendről szól (Róm 13,1k; 1Thessz 5,12), a vezetés, fegyelem, tan, eretnekek elleni harc kérdései különösen a Pásztori levelekben szerepelnek. - A sajátos keresztyén tradíció mellett felfedezhető bennük a zsidó és a görög erénytan befolyása. Keresztyén sajátosság »az Úrban« kifejezés (Kol 3,18-20), a megszentelődés gondolata (1Thessz 4,3). A »házitáblák« műfaja a görög erénytan hatását tükrözi, keresztyén tartalommal.
BJ
