Politeizmus
Politeizmus Sokistenhit: a teremtett világ elemeinek, erőinek vagy jelenségeinek imádata a Teremtő helyett (Róm 1,18-25). Ez volt az ókori népek hitvilágának legfőbb jellemzője (1Kor 8,5-6).
Izráel Mezopotámiában lakó ősei maguk is többistenhívők voltak (Józs 24,2). MONOTEIZMUSról Ábrahámtól kezdve beszélhetünk, de rögtön meg kell jegyeznünk, hogy a politeizmus mint kísértés még hosszú századokig jelen volt Izráel életében. Kánaán elfoglalása előtt a mezopotámiai és egyiptomi isteneket imádták Jahve mellett (2Móz 32; Józs 24,14-15), azután pedig a kánaáni népek isteneit (Bír 2,11-13; 3,7; 1Kir 14,22-24; 18,21kk; 2Kir 18,4; 21,2kk; Ézs 57,3-9; Jer 35,15). Izráel és Júda királyai - diplomáciai okokból - nemegyszer maguk vezették be egy-egy idegen nép isteneinek a tiszteletét (1Kir 11,1-8; 16,31-33; 2Kir 21,5; 23,11). A politeizmus ellen szakadatlan harcot vívtak a próféták, melynek eredményeképpen a babiloni fogsággal végleg megszűnt a sokistenimádat Izráelben. Azok a zsidók, akik Antiokhosz Epiphanész uralma alatt áldozatot mutattak be a görög isteneknek (1Makk 1), ezt már nem vallási meggyőződésből, hanem félelemből vagy megalkuvásból tették.
