Refáiak
Refáiak A h. röfá'im szót a B három vonatkozásban is használja.
1. Palesztina őslakói. Az 1Móz 15,19-21-ben közölt lista - rajtuk kívül - Palesztina őslakóiként említi még a kémeket, kenizzieket, kadmóniakat, hettitákat, perizzieket, emóriakat, kánaániakat, girgásiakat és jebúszikat. Legendás nép, melyre vonatkozóan Izráelnek már csak halvány emlékei voltak. Ez derül ki abból is, hogy amíg Józs 17,15 a refáiak lakóhelyét a perizziek, addig az 1Krón 20,4 pedig a filiszteusok közelében keresi. Lakóhelyük föltételezhetően Transzjordániában volt (1Móz 14,5; 5Móz 2,10k.20k; 3,11.13; Józs 12,4; 13,12). A B számos helyen úgy beszél róluk, mint óriásokról. Pl. »Jisbi-Benób, a refáiak leszármazottja, akinek lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt...« (2Sám 21,16); »Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagytermetű férfi, akinek a kezén is meg a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt« (2Sám 21,20; vö. 1Krón 20,6). Különleges fegyverténynek számított legyőzni a refáiakat (1Móz 14,5; 2Sám 21,15-22; 1Krón 20,4-8).
2. Termékeny völgy Júda és Benjámin földjének határán (Józs 15,8; 18,16; vö. Ézs 17,5). Közel Betlehemhez (1Krón 11,15-18). Dávid a Refáim-völgyben több alkalommal is csapást mért a filiszteusokra (2Sám 5,17kk; 23,13kk; 1Krón 14,9kk). Azonos a ma el-Baka néven ismert síksággal, amely Jeruzsálemtől DNY-ra terül el.
3. Az ÓSZ a halott lelkeket, az árnylényeket ugyancsak a röfá'im szóval nevezi meg (Jób 26,5; Péld 2,18; 9,18; 21,16; Ézs 14,9; 26,14.19 stb.). A testből az utolsó lélegzettel kiárad az életerő, s ezután a halott árnyéletet él az alvilágban (Seól = holtak hazája), amire a h. ráfeh (erőtelen, gyönge) alapszó is utal.
DI
