Saru, szandál
Saru, szandál Zsidó férfiak szokásos lábbelije volt a szandál, amelynek fa- vagy bőrtalpa volt, szíjkapaccsal és bőrszíjakkal rögzítették a lábhoz. A magas szárú fűzős csizma (Ézs 9,4) az asszír katonák hadifelszereléséhez tartozott. A foglyoknak saru nélkül kellett menni (Ézs 20,2). Gyász esetén szintén mezítláb jártak (2Sám 15,30). Vendégségben levetették a sarut (Lk 7,38), akárcsak egy szent helyre való belépéskor (2Móz 3,5). Oka az lehetett, hogy a bőrsaru, mivel halott állat bőréből készült, tisztátalannak számított. Régi szokás volt az is, hogy csereüzletnél az egyesség megpecsételése végett az egyik fél lehúzta a saruját és odaadta a másiknak (Ruth 4,7). A SÓGORHÁZASSÁG megtagadásakor megszégyenítésül lehúzták a vonakodó saruját (5Móz 25,9k). A sarunak valamire való ráhelyezése a birtokbavétel jele volt (Zsolt 60,10).
