Sorvadt kezű
Sorvadt kezű G. kszéra kheir (tulajdonképpen »elszáradt kéz«, a Károli-fordításban: »száradt kezű«). Béna végtagú ember, akit Jézus szombatnapon gyógyított meg a zsinagógában. A történetet mind a 3 syn feljegyezte (Mt 12,9-14; Mk 3,1-6; Lk 6,6-11). A sorvadt kezű ember meggyógyításáról szóló perikópa a Jézus és a farizeusok közötti vita egyik csúcspontja. Jézus tudja, hogy a farizeusok figyelik őt, ennek ellenére meggyógyítja a sorvadt kezű embert. Tette miatt akár meg is kövezhették volna, Jézus azonban ura a szombatnak is, és így szuverén módon cselekedett (Mk 2,28). A szombat mint kultuszi intézmény, két kérdést vet fel: a) mivel tartozik az ember Istennek, b) mivel tartozik felebarátjának. Az 1. kérdés a szombat bűneként az Isten elleni lázadást fogalmazza meg, a 2. kérdés pedig a felebarát iránti közömbösséget. A sorvadt kezű meggyógyításával Jézus helyreállította a szombat igazi értelmét. (Ld. még NYOMORÉK; BETEGSÉGEK)
