Szemantika
Szemantika A modern lingvisztika (ld. SZÖVEGLINGVISZTIKA) egyik kutatási területe és ága, amely egy adott beszéd vagy szöveg nyelvi jeleinek nem a külső, formai megjelenését (Signifiant), hanem a belső gondolati, tartalmi képzeteit, e képzetek összefüggéseit vizsgálja (Signifié).
Mivel az ÓSZ-i h. és az ÚSZ-i koiné-g. nyelv annak idején beszélt köznyelv volt, ezért a B-i exegézisnek szükségszerűen alkalmaznia kell a modern nyelvtudomány módszereit. A nyelvtudományi szemantika a mai, beszélt köznyelvet kutatja. Az exegéták feladata ennél összetettebb, mivel az ÓSZ-i h. és az ÚSZ-i koiné-g. mára már holt nyelvnek számít. Ráadásul az ÚSZ esetében számolnunk kell sémi, különösen arám nyelvi hatásokkal is.
A modern lingvisztika fontos felismerése, hogy egy-egy irodalmi szöveg összefüggések hálózata, »szövete«, amelyen belül fontos szerepe van a szavak, ill. mondatok összefüggéseinek, valamint a szöveg irodalmi formájának. A szemantika (vagy szemaziológia) e három terület közül az elsővel, a szókapcsolatokkal foglalkozik. A szövegnek az olvasóra gyakorolt hatása ui. nagymértékben függ a szemantikus-tartalmi elemektől. Ezek a szemantikus-tartalmi elemek és képzetek valamilyen formában kapcsolódnak egymáshoz és egy összefüggő rendszert alkotnak. Ezért az exegéták először a morfémákat (ld. MORFÉMA) vizsgálják, azaz az egyes szavak legfontosabb szótörzsét, az ún. lexémákat. A szemantika, a szótárakkal ellentétben, nagyon körültekintően határozza meg az egyes szavak jelentését. A szótári meghatározások igyekeznek egy kifejezést egy másik kifejezéssel visszaadni, és ezáltal azt sugallják, hogy a modern nyelvi meghatározások az eredeti h. vagy g. kifejezés exakt, teljes értékű megfelelői. A helyzet azonban az, hogy még azonos jelentések esetében is fontos figyelembe venni a konnotációkat, azaz a kísérő asszociációkat, amelyek eltérőek két nyelv esetében (pl. a h. ben szótári jelentése: »fia valakinek«. A h.-ben azonban a biológiai jelentésen túl egyéb jelentései is vannak. A ben-báqár »egy tehén a sok közül«, a ben-nábí »prófétatanítvány«, aki függő kapcsolatban áll a mesterrel, a ben-adam pedig az »Emberfia«, aki Istent képviseli az emberek előtt és az embereket Isten előtt). Emiatt a szemantika fontos kutatási területe a szinonimák (ld. SZINONIM) és antinóniák (ellentétes kifejezések) világa, ill. az ún. »szemantikus mezők« (ld. SZEMANTIKUS MEZÔ). Minden szó jelentését ui. a szóhasználat adja, ezért fontosak a szavak esetében a nyelvi konvenciók és az egyéni szóhasználat által okozott jelentésbeli eltérések kutatása. Anyelvi jelentéskonvenciókat a mindenkori kontextus határozza meg. Az irodalmi kontextust azonban nem csupán a mondatok egymásba kapcsolódása és az irodalmi műfajok szövegen belüli meghatározása adja. A kontextualitás szemantikus is lehet, azaz a mondatok és műfajok hálózatán túl a szavak is egymásba kapcsolódnak, »szemantikus mezőket« alkotva. Szemantikus mezőn egy olyan meghatározott területet értünk, amelyben több, egymáshoz tartozó és kapcsolódó elem van.
Mivel a B nyelve nem az anyanyelvünk, ezért ezeket a mezőket csak szövegegybevetéssel lehet feltárni. Ez elsőrenden azt jelenti, hogy a konkordanciák segítségével megállapítjuk: mely fogalmak vagy nyelvi elemek, milyen helyeken kapcsolódnak meghatározott szabályok szerint egymáshoz. Szemantikus mezők tehát az ismételten visszatérő szókapcsolatok. Egy szónak csak a szemantikus mezőn belül lehet jelentése, mert izolált szavak csak a lexikonokban léteznek.
VG
