Tánc
Tánc A régi kultúrákban általában, így a B-ban is, a tánc sokkal inkább magától értetődő és magától feltörő kifejezése volt az érzelmeknek, mint nálunk. Így helye volt az »Úr előtti« örvendezésnek, a kultuszban is. Az asszonyok körtánccal ünneplik a Vörös-tengeren való átvonulást (2Móz 15,20), Dávid győzelmét (1Sám 18,6; 21,12; 29,5). Tudunk a silói lányok körtáncáról (Bír 21,21). Dávid teljes erejéből táncolt, amikor a szövetségládát Jeruzsálembe vitték (2Sám 6,14). Hozzátartozott az aranyborjú imádásához (2Móz 32,19), és valószínűleg a Baal prófétáinak »sántikálása« is egyfajta tánc volt (1Kir 18,26).
A Zsolt számos helye szól ünnepi felvonulásról (26,6k; 42,5; 48,12-14; 68,24-27 stb.). Az örvendezés meg a dob említése miatt fölteszik, hogy ez is tánccal járt együtt. Kifejezetten körtáncról szól a 149,3 és 150,4.
Nem istentiszteleti táncot említ Énekek 7,1.
Salómé végzetes következménnyel járó tánca (Mk 6,22 par) valószínűleg a királyi udvarban föllépő hivatásos táncosnőkéhez állt közelebb. Az örvendező szülői házban folyik a tánc a tékozló fiú hazatérte alkalmából (Lk 15,25). Gyermekek szavából idézi Jézus (Mt 11,17).
