Teofilus
Teofilus A g. Theophilosz = »Isten-szerető«, »Isten-barátja«. Lukács az evangéliumot (1,3) és az ApCsel-t (1,2) Teofilusnak ajánlja. A nevet többnyire »fedőnévnek« tartják, és az előkelő római konzult sejtik mögötte, aki előbb csak vonzódott a keresztyénséghez, de azután maga is tagjává lett a gyülekezetnek. Mindenesetre az nyilvánvaló, hogy magasrangú tisztviselő az, akinek Lukács műveit szentelte, ugyanis a kratisztosz jelző csak ilyen magas beosztásban levőket illetett meg. A név ugyan zsidó körökben is elterjedt volt, viszont a Lk evangéliuma ajánló soraiban lévő méltóságjelző alapján elképzelhető, hogy Flavius Clemens fedőneve.
