Tinta
Tinta H. döjó; g. melan.
Az ókorban a tintának többféle elkészítési módját is ismerték, ezek közül az egyik legelterjedtebb volt az, hogy kormot vízzel hígítottak és így tusszerű anyagot kaptak. Ez hamar megszáradva darabossá vált, és ezért minden használatnál vízzel kellett oldani. A pergamenről ez azonban hamar lepergett, akárcsak az agyagedényekről, és ezért a koromoldatot a gubacs levével keverték, s így jó minőségű tintához jutottak.
Bárúk tintával írt a papirusztekercsre (Jer 36,18), János a leveleit tintával, tollal és papíron írta (2Jn 12; 3Jn 13). A korinthusi gyülekezet Pál ajánlólevele, ami viszont nem tintával, hanem Isten Lelkével van írva (2Kor 3,3).
