Tükör
Tükör Fémből öntött és csiszolt felület, ovális vagy kerek formájú, többnyire díszes nyéllel ellátott tárgy. Üvegből készült változatukkal először a római korban találkozunk. A h. két szóval nevezi meg: marö'ah (2Móz 38,8) és rö'ij (Jób 37,18). Bronzból vagy ezüstből voltak, finomra csiszolt felülettel. A B-i írások ritkán említik, pedig a fogónyéllel ellátott kézi tükör nélkülözhetetlen eszköze volt az előkelő zsidó nőnek éppúgy, mint az egyiptominak még akkor is, ha ezek a többnyire konvex tükrök a valósághoz nem mindig közelálló képet mutattak. Nagy áldozat volt az asszonyoktól, amikor tükreiket a szent sátor pitvarában álló rézmedence készítéséhez odaajándékozták (2Móz 38,8). Félelmes ítélet, amikor Isten a hiú júdai nők ékszerei között tükreiket is eltávolítja (Ézs 3,23). Jób 37,18 szerint a tükör a menny ragyogását és szilárdságát is példázza.
Amikor az ÚSZ a tükör által homályosan látunk kifejezést használja a színről színre látás ellentéteként, akkor először is fémtükörről lehet szó, amely rámutat prófétai és eszkhatológikus látás közti különbségre (1Kor 13,12; 14,26). Szól az Isten dicsőségét tükröző szolgálatról (2Kor 3,18) és arról, hogy az Ige is tükör hallgatói számára (Jak 1,23-25).
