Tulajdon
Tulajdon Isten a világ teremtője (1Móz 1), övé a világon minden (Zsolt 50,10kk), övé az egész föld, és mégis Izráel az ő tulajdona (2Móz 19,5). Ebben a látszólagos ellentmondásban, jól érthető titokban van Izráel kiváltsága és feladata (5Móz 7,6; 14,2; 26,18; Zsolt 135,4). Azért hozta ki Egyiptomból, hogy tulajdon népe legyen (5Móz 4,20), erre hivatkozva kérik kegyelmét (Zsolt 74,2). Az elhagyatottság idején, amikor látszólag nem érdemes igaznak lenni, az a vigasztalás, hogy akik őt félik, azok majd az ő tulajdona lesznek (Mal 3,17).
Az országot, amiben lakik, Istentől kapta Izráel. Ezt a tulajdonlást általában az »örökség« szóval fejezik ki. Istené, de népének adta (4Móz 34,2; 36,2; 5Móz 4,21). Ez tovább bomlik, konkretizálódik, nem vész el általánosságban. Az egyes törzsek tulajdona az övék (pl. Józs 13,23), ezért szól többes számban »örökségek«-ről (Józs 19,51). Lévi tulajdona a tized (4Móz 18,21). A fogság idején ígéretet kapnak arra, hogy visszakapják (Ézs 49,8).
A tulajdont Isten áldásul adja (Ábrahám, Jób), de fölhívja figyelmünket a gazdagság hiábavalóságára is (Préd 2,4-11) és ajánlja, hogy minden tulajdonunkon szerezzünk értelmet (Péld 4,7). Zsákmányolásáért gúnyolja Góg népét (Ez 38,12).
A törvény védi az egyesek tulajdonát, nemcsak a közönséges tolvajlás, hanem a hűtlen kezelés ellen is (2Móz 21,37-22,14 ld. TOLVAJ). Rendelkezik a szegények megsegítéséről (22,20-23), óv az uzsorától (22,24-26). Közismert a próféták harca azokért, akik a társadalmi változások következtében hátrányos helyzetbe kerültek.
