Tűzoszlop
Tűzoszlop A tűz félelmetes ereje méltó kísérőjelensége volt Isten megjelenésének (ld. TŰZ 4). Sokszor jelenlétének a szimbóluma is volt, az üdvtörténet döntő pontjain (1Móz 15,17; 2Móz 3; 19,18). Izráel életének alapvető élménye volt az egyiptomi szabadulás. A menekülés elejétől fogva az ÚR velük volt és vezette őket nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban. E kettő tehát Isten személyes jelenlétének látható szimbóluma volt (2Móz 13,21k), ahol hangsúlyos az állandó jelenlét. A tűz- és felhőoszlopból tekintett az egyiptomiak táborára és megzavarta őket (2Móz 14,24). Később, a szent sátor és a láda elkészítése után, ezek jelképezték Isten jelenlétét (ld. SZÖVETSÉG LÁDÁJA), ezt erősítette, hogy a felhő- és tűzoszlop a hajlék fölött volt (4Móz 9,15k). Ezek mozdulása szerint indult tovább a tábor (4Móz 9,17kk; 5Móz 1,33).
Amikor a nép vétkezik és Isten el akarja pusztítani, Mózes arra hivatkozik imádságában, hogy már mások előtt is nyilvánvaló: a felhő- és tűzoszlopban személyesen Isten van velük (4Móz 14,14).
Sokkal később Nehémiás imádságában is hivatkozási alap (Neh 9,12.19). Előjön az Izráel történetét áttekintő zsoltárokban (78,14; 105,39). Jelentősége tehát mélyen beivódott a nép emlékezetébe.
Helyet kap a végső időről szóló próféciában. Az egész Sion hegye és a gyülekezet fölött ott lesz oltalomként (Ézs 4,5).
