Veszedelem
Veszedelem H. raáh: g. apóleia. Ember (1Móz 31,29), vagy Isten által okozott baj, szerencsétlenség (Jer 19,15; 32,42; 35,17; 36,31), de az ember saját helytelen magatartása is okozhatja (Ézs 31,2; 45,7; Jer 7,6; 25,7).
Isten azért hoz népére veszedelmet, mivel elhagyták őt és más isteneket imádtak Izráel fiai. Ezért, valahányszor kivonultak az ellenség ellen, veszedelmet hozott rájuk, amint azt esküvel megfogadta (vö. Bír 2,15). Ugyanígy intette Salamon királyt (1Kir 9,9; vö. 21,21.29). A királyság vesztét is okozta (2Kir 21,12; 22,16.20). A 2Sám 17,14 szerint Absolon Húsaj tanácsát fogadja el Ahitófel tanácsa helyett és ezzel önnön magára hozott veszedelmet. Aháb Isten előtti megalázkodásának eredményeként az Isten által meghirdetett veszedelem csak később teljesedett be (1Kir 21,29). A niniveiek bűnbánata után megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni a várost (Jón 3,10). Ezeken a helyeken Isten mindenható volta és nagy szeretete jut kifejezésre, mert ő nem akarja a bűnös halálát (vö. még Ézs 45,7; Jer 16,10; 18,8; 19,15; Ez 6,10; 7,5; 14,22; Mik 2,3).
Jézus tanítása szerint a széles út veszedelemre visz (Mt 7,13), és ha nem térünk meg, mindnyájan elveszünk (Lk 13,3kk). A Krisztus keresztje ellenségeinek kárhozat, veszedelem lesz a végük (Fil 3,19).
