Virraszt
Virraszt G. agrupneó, grégoreó.
A virrasztás az éjszaka ébren töltését jelenti, mégpedig valamilyen meghatározott céllal.
Az ÓSZ-ben nem fordul elő ez a fogalom, bár a RF a Zsolt 59,16-ban használja. Ez ugyan nem könnyen fordítható hely, de ez az ige (h. lún, ill. lín), akkor ilyen értelemben csak itt fordulna elő. A LXX olvasata sem támogatja ezt a fordítást és az ÚF sem döntött mellette. Esetleges virrasztás inkább a Jób 21,32-nél jöhet szóba, ahol »sírdombja felett való őrködésről« van szó, amelybe tartalmilag belefér a virrasztás is.
Az ÚSZ-ben Pál apostol kétszer is egyértelműen a virrasztást említi (2Kor 6,5; 11,27), a többi helyen az agrupneó ige átvitt értelemben áll és szorosan összekapcsolódik az ÉBERSÉGgel és a VIGYÁZÁSsal. Ahol konkrét értelemben szerepel, ott a virrasztás fáradságos, megterhelő voltára esik a hangsúly. A Mk 13,33; Lk 21,36 Krisztus eljövetelével kapcsolatban arra int, nehogy aludva, készületlenül érjen minket az, hanem éberen, tettre készen, és ezért kell virrasztani. Az Ef 6,18 az imádsággal kapcsolatban használja, a Zsid 13,17 pedig metaforikusan az egyházi elöljárókról, akik virrasztva vigyáznak a rájuk bízottakra.
Az ÚSZ másik szava, a grégoreó, szintén a nem ALVÁSt jelenti. Konkrét jelentésben fordul elő a Mt 26,38 par helyeken, ahol Jézus arra kéri a tanítványokat, hogy együtt virrasszanak és imádkozzanak vele. A Lk 12,37-ben is konkrét jelentésben fordul elő, még ha a példázat Krisztus eljöveteléről szól is. A Mt 24,42 a Mk 13,33 tökéletes párhuzama, ahol eszkhatológiai virrasztásra, vigyázásra szólít fel. A többi helyen a virrasztás átvitt értelemben szerepel és a már fent megnevezett jelentésárnyalatai kerülnek előtérbe: éberség, őrködés, vigyázás.
SzL
