Zofóniás, Zofóniás könyve
Zofóniás, Zofóniás könyve 1. H. cöfanjáh. Jelentése: Jahve elrejtette. Hasonló képzésű név (cöfanbacal) az ÓSZ-en kívül is előfordul. Általunk használt formája a LXX átírásán alapul. Különböző személyek neve az ÓSZ-ben.
a) Pap (Jer 21,1; 29,25.29; 52,24). Hosszabb formában (cöfanjáhú) (Jer 37,3; 2Kir 25,18).
b) Apja Jósijjának (Zak 6,10.14).
c) 1Krón 6,21.
d) Jósiás király idejében működő próféta. Könyvének címiratán (Zof 1,1) kívül többször nem fordul elő a neve, próféciájában életrajzi utalás nincs. Fölmenőit negyedízig sorolja föl a címirat.
2. A könyvbe foglalt próféciák keletkezési ideje JÓSIÁS király uralkodásának első felére, a kultuszi reform (Kr. e. 622) előtti időre tehető. Erre vall a) A bűnökért felelős személyek közül kimarad a király (1,8), bizonyára azért, mert ekkor még kiskorú volt (vö. 2Kir 22,1). b) Az ostorozott állapot a Baal és egyéb pogány kultusszal kevert Jahve-tisztelet (1,4k; 3,1). A reform ezt az állapotot szüntette meg. c) Asszíria pusztulásáról, Ninive bukásáról, ami Kr. e. 612-ben következett be, még mint eljövendő ítéletről beszél (2,13-15).
3. A könyv felosztása:
A) Ítélethirdetés a) Júda (1,2-2,3), b) idegen népek (2,4-15) ellen.
B) Ítélethirdetés a) Jeruzsálem (3,1-7), b) a népek ellen.
C) Üdvígéret a) a népeknek (3,9k), b) Izráelnek, Jeruzsálemnek (3,11-20).
Másik lehetséges felosztás: a) Ítélethirdetés Júda ellen (1,2-2,3). b) Ítélethirdetés idegen népek ellen (2,4- 15). c) Üdvpróféciák.
4. Egyes témák: Nem tudjuk, miért sorolja fel a címirat a próféta őseit. Hizkijjá nem azonos Ezékiás királlyal (a h.-ben azonos szóalak), mert ezt jelezték volna. Nem tud róla a zsidó hagyomány sem. ÁMÓN említése viszont jelentőségteljes. Apjával MANASSÉval együtt előmozdítója volt a könyvben előforduló bálványimádásnak.
A próféta Jeruzsálemben működött. Szól a királyi palotáról (1,8k), szól a szent hegyről, Sionról, ünnepről (3,11.14-18), Jeruzsálem kapujáról, városrészéről és a benne lakó gazdag kereskedőkről (1,10-13), a városban uralkodó vallási állapotokról (1,4k; vö. Jer 7,16-20; Ez 8), a városról és a benne lakó vezérekről (3,1-5).
Az ítélethirdetés súlypontjában JAHVE NAPJA áll. Csatlakozik azokhoz az ítélethirdető prófétákhoz, akik erre a napra Isten népének büntetését várták.
A bálványimádáson kívül szól a szociális igazságtalanság ellen a gazdagok bűneinek ostorozása formájában (1,8.11-13; 3,3k), a vezetők mellett említve a nekik dolgozó bírákat, prófétákat, törvénymagyarázó papokat. A gőgöt ostorozza az idegen népeknél is (2,10.15).
A könyv egésze tulajdonképpen eszkhatológikus. A meghirdetett ítéleten, Jahve napján túl, a megtisztított maradékra (3,12) új, boldog kor köszönt. Így idézi a Jel (6,17 = Zof 1,14; 14,5 = Zof 3,13; 16,1 = Zof 3,8).
5. Néhány verset úgy tekintenek a magyarázók, mint a könyv későbbi aktualizálását, a babiloni fogság idejében történt hozzátoldást (1,18; 2,7.9b.10; 3,8). Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy Zofóniás korában Izráel már csaknem száz éve elbukott. Ha a próféta Jeruzsálemben működött is, gondolhatott közben Izráel sorsára.
CP
