Áháb
Áháb – vagy Ácháb, Akháb ('az atya fivére') Izrael királya (uralk. Kr.e. 874–853), Omri fia (1Kir). Feleségének, a szidóni Jezabelnek befolyására eltűrte, hogy Baál kultusza elterjedjen Izraelben, bár egy ízben megengedte Illésnek, hogy istenítélet alapján Baál négyszázötven papját és prófétáját lemészárolja. ~ sikeresen hadakozott az arámok ellen, és szövetségre lépett Júda királyával, Josafáttal. Nábot ármányos elveszejtése miatt Illés megjósolta neki, hogy a kutyák ott fogják felnyalni vérét, ahol Náboté kiömlött, s utódait kiirtja az Úr; az előbbi be is következett a vesztett ramóti csata után, az utóbbi pedig Jehu1 fellépésekor. – A Szentírás sötét színekkel festi ~ alakját felesége kultikus befolyása miatt, holott ő maga Jahvét követte, csata előtt az ő prófétáitól kért jóslatot, s Illés feddéseit is alázattal fogadta. ~ valójában tehetséges és sikeres uralkodó volt, országát a föníciai kapcsolatok révén gazdaggá, háborúival erőssé tette; a déli testvérországgal való állandó viszályban egyedül neki sikerült egy emberöltőnyi békét, sőt jó viszonyt s dinasztikus kapcsolatot (lásd Atália) teremtenie. 
[III. B2]
)
[III. B2]
