Ismael
Ismael1 – vagy Izmael ('Isten meghallgat') Ábrahám első fia (Ter), akit hajlott korában nemzett az apa Hágárral, feleségének, a mindaddig magtalan Sárá1nak javaslatára. A szokásjog szerint ~ apja örököse lett volna, ám idővel Sára is anya lett, s fiának, Izsáknak akarta az elsőszülött jogait. Követelésére férje elűzte házától Hágárt a kisded ~lel, akik szomjan vesztek volna Beér-Seba pusztájában, ha egy angyal meg nem könyörül rajtuk. Hágár Egyiptomból szerzett fiának feleséget; kárpótlásul elveszett örökrészéért Isten megsokasította ~ utódait, ezek az izmaeliták. (Ezt a megjelölést a zsidók különféle délkeleti népekre alkalmazták.) ~ utóbb megjelent apja temetésén. – A megható leírás a szomjhaláltól fenyegetett kisdedről ellentmond más bibliai közléseknek, amelyek szerint ~ már akkor 14 éves volt, mikor féltestvére megszületett. – A középkori Magyarországon a böszörményeket, azaz mohamedán vallású kálizi és bolgár kereskedőket nevezték izmaelitáknak. 
[II. B1]
)
[II. B1]
