Jonádáb
Jonádáb1 – ('bőkezű az Úr') a kénita Reháb2 fia (2Kir, Jer). Az apjáról elnevezett pusztalakó izraeli népcsoportnak, a rehábitáknak ő írta elő, hogy csak sátrakban lakhatnak, földmívelést nem folytathatnak, és bort nem ihatnak. Amikor Jehu1 leszámolásra indult Áháb háza ellen, ~ is vele tartott, de a róla szóló rövid szövegrészből nem derül ki, hogy ő is részt vett-e a vérfürdőkben. Nabukodonozor hadjárata idején a rehábiták behúzódtak Jeruzsálem falai közé, de ~ előírásaihoz a lehetőségig ott is tartották magukat. Nem ittak a borból, amelyet Jeremiás próbaképp felkínált nekik; a törvényeikhez való hűséget a próféta példa gyanánt állította a város népe elé.
