Latinus
Latinus – a római mondában Latium ősi, névadó királya, Faunus isten és Fauna (vagy Marica nimfa) fia, bár egyes mondák szerint Héraklész nemzette Faunával; a görög mondaváltozat (Hésziodosz) szerint ~ anyja Kirké, apja Odüsszeusz vagy Télemakhosz volt, és (Latinosz néven) a türszénoszok királya lett a Boldogok Szigetein. Vergilius Aeneisében azt olvashatjuk, hogy jóindulattal fogadta a hazát kereső Aineiaszt a vele lévő trójaiakkal, és lányát, Laviniát is neki ígérte. A rutulusok királya, Turnus azonban, aki már előbb a királylány kérője volt, háborút provokált a „betolakodók” ellen. Turnus halála után a hadakozó felek békét kötöttek, ~ letelepítette a trójaiakat Latiumban, s lányát végleg hozzáadta vezérükhöz. Korábbi római mondák úgy tudják, hogy ~ eleinte ellenségesen fogadta a trójaiakat, akik partraszállásuk után rögtön városépítésbe fogtak, és harcba indult ellenük, de álmában kapott isteni intésre inkább szövetségre lépett Aineiasszal, és segítséget kért tőle a rutulusok elleni háborújában. ~ haláláról csak kevés forrás szól; Halikarnasszoszi Dionüszosz azt írja, hogy még a Turnus elleni harcokban vesztette életét, mások szerint a Mezentius elleni háborúban esett el, és Jupiter Latinus néven az istenek közé emelkedett.
