Tantalosz
Tantalosz1 – a lüdiai Szipülosz királya, egyesek szerint Tmólosz, az elterjedtebb nézet szerint Zeusz fia; eltérő hagyományok négy-öt különféle nevet említenek anyjaként, többségben Atlasz lányait. Isteni apja számos kedvezéssel tüntette ki; bejáratos lett az istenekhez, részt vehetett lakomáikon, de ő elcsente és halandóknak adta a halhatatlanná tevő nektárt, és titkaikat kifecsegte az embereknek. Végül elbizakodottságában az égiek mindentudását tette próbára: saját fiának, Pelopsznak megsütött tagjait tálalta eléjük, hogy felismerik-e. Az istenek felismerték, és az ifjút életre támasztották (csak a Perszephoné miatt búslakodó Démétér evett meg figyelmetlenségből egy darabkát a lapockájából, azt elefántcsonttal pótolták), ~ pedig vétkéért Zeusz az alvilágba zárta. (Ennek más magyarázatát lásd Pandareósz.) Büntetésül itt nyakig vízben ül, de ha gyötrő szomját oltani akarja, a víz visszahúzódik; gyümölcstől roskadó ágak csüngnek fölötte, de ha szörnyű éhében értük nyúl, a szél ellebbenti őket. (Egyesek szerint még egy állandóan legördülni kész roppant szikla is függ a feje fölötti meredély szélén.) Innen ered a tantaluszi kín szólás; a vágyainkat csigázó, de elérhetetlen cél okozta fájdalomra értjük. 
VII A1
)
VII A1
