Adonis
Adonis – Kinürasz ciprusi királynak és lányának, Mürrhának vérfertőző öleléséből született szép görög ifjú, a Venus és Adonis című elbeszélő költemény egyik címszereplője. Venus, a szerelem istennője belészeretett, és vele együtt járt vadászni; Arész, a hadak istene féltékenységből vadkan alakját vette fel, és egy vadászat alkalmával megölte ifjú vetélytársát. A halott ~ az alvilágban Perszephoné kedvese lett; Venus könyörgésére utóbb Zeusz engedélyezte, hogy az ifjú az év felét a föld színén, első kedvese mellett tölthesse. – Az ókorban is többször feldolgozott témát Ovidius nyomán írta meg Shakespeare, s költeménye csupán a szerelmes istennő reménytelen esdeklését és a végzetes vadászatot öleli fel a hosszú történetből. Az ő ~a szűzies siheder, akit riaszt és taszít az érett asszony gátlástalan szerelmi ostroma. A fennkölt szerelmet összeférhetetlennek nyilvánítja a parázna érzékiséggel, és az istennő kétségbeesett sürgetése elől valósággal belemenekül a végzetes vadkanvadászatba, amelytől pedig az istennő féltve óvta. A tapasztalt asszony és a riadt kamasz konfliktusa Shakespeare leleménye, nem említik az ókori források, jóllehet a női vágy s a siheder-szemérem konfliktusa éppen nem ismeretlen az antikvitásban (egyenest Ovidiusnál található pl. Narcissus és Echo vagy Salmacis és Hermaphroditus jelenete). A tragikus végkifejlet ellenére a költemény hangvétele, az istennő és az ifjú replikáinak túlhajtottsága itt-ott a szerző korai vígjátékait juttatja eszünkbe.
