Cassius
Cassius [kassziusz] – teljes nevén Caius ~ Longinus, római államférfi (megh. Kr.e. 42.), a Julius Caesar című tragédia egyik kulcsfigurája. A köztársaság híveként összeesküvést szervezett az egyeduralomra törő Caesar ellen, s ennek vezéréül sikerült megnyernie köztiszteletben álló sógorát, Brutus1t. (Célja érdekében némi furfangot is igénybe vett: embereivel egy sor levelet dobatott be Brutus ablakán, mintha egyszerű polgárok százai sürgetnék fellépését a köz érdekében.) A merényletet ő szervezte meg; Caesar meggyilkolása után, amikor Antonius beszéde ellenük hangolta Róma népét, a köztársaság más híveivel együtt menekülnie kellett. A köztársaságiak görög földön jelentős hadat toboroztak, hogy megküzdjenek Antonius és Octavius seregével; a vesztett philippi csatában ~ kardjába dőlt. - ~ jellemzését maga Caesar adja meg a darabban: szikár, mosolytalan, nyugtalan alkat, művelt, éles szemű, kritikus és önmagával igényes. Tiszta erkölcsű, kemény jellem s a zsarnokság esküdt ellensége. Kíméletlenségre hajlik, ellenzi, hogy Antoniust életben hagyják s hogy utóbb beszélni engedjék; ebben az események őt igazolják. Ellenzi azt is, hogy Philippinél ütközetet vállaljanak, de végül mindenben enged az idealista Brutusnak, akit ő tett meg pártjuk és ügyük vezérévé. Bár egy alkalommal keményen összeszólalkoznak holmi apróságon, kettejük férfias barátsága minden próbát kiáll.
