Syracusai Antipholus
Syracusai Antipholus [antifolusz] – jómódú ifjú a Tévedések vígjátéka című darabban. Gyermekkorában egy hajótörés alkalmával szem elől vesztette anyját, Emiliá2t és ikerfivérét. Apja nevelte fel Syracusában a vele egyidős szolgafiúval, Syracusai Dromióval, akinek ikerfivére ugyancsak eltűnt a katasztrófa alkalmával. Felnővén ~ útnak indult szolgájával együtt, hogy felkutassa fivérét, mert hitt benne, hogy az nem veszett oda a hajótöréskor. Hét évi hasztalan keresés után jutott Ephesusba azzal a szándékkal, hogy még ott is körülnéz, s másnap visszatér apjához. Érkezése a mulatságos bonyodalmak lavináját indította el a tökéletes hasonlóság folytán; minduntalan összecserélte őt fivérével annak felesége, sógornője, inasa, Angelo2 és a Kurtizán. Míg a fivérének csupa bosszúság jutott ki a félreértések eredményeképp, ő pazar ebédet kapott Adrianánál, lépten-nyomon érthetetlen rendeltetésű pénzeket nyomtak a kezébe vagy drága arany láncot, gyűrűt nyújtottak át neki, s udvarolhatott a szép Lucianának. Csupán később, az ugyancsak félreértésből kitört közfelháborodás elől kellett bemenekülnie a helybeli zárdába. Jóllehet neki, aki épp ikertestvérét kutatta, feltűnhetett volna a félreértések gyanús sokasága, ám a vígjátéki konvenciók szerint neki is csak a darab végén nyílt fel a szeme. Akkor aztán nem csupán az elveszett testvérre talált rá, hanem a zárda apátnőjében holtnak hitt anyjára is, apját pedig módja volt megváltani a halálos ítélettől. – ~ alakját, ikerfivéréével együtt, Plautus Az ikrek című bohózatából vette Shakespeare (vagy az az ismeretlen szerző, akinek már kész művét a pályakezdő Shakespeare a ma ismert formára átdolgozta). Ott a fivérek neve Menaechmus, ~ megkülönböztetésül a Sosicles nevet is viseli; maga Plautus az attikai komédiából, valószínüleg Menandrosznak egy fenn nem maradt művéből merítette a cselekményt. (A hajótörés nála még nem szerepel; az ilymódon elválasztott ikertestvérek motívumának komikus lehetőségeit Shakespeare még egyszer, és mesteribb módon, kiaknázta a Vízkeresztben: ®Viola, Sebastian1).
