Viola
Viola – nemes leány a Vízkereszt vagy amit akartok című vígjátékban. Egy hajótörés alkalmával Illyria partjaira vetődött; eltökélte, hogy meghódítja a tartomány hercegét, Orsinót, ezért fiúruhát öltve Cesario néven elszegődött apródjának. Gazdája szerelmi szóvivőként küldte a szép Olivia grófnőhöz, aki hallani sem akart a herceg epekedéséről, ám a küldöncöt roppant mód megkedvelte, és szerelme minden jelével elhalmozva ismételt látogatásra bátorította. ~ egyre kínosabban érezte magát e szerepben, már csak azért is, mivel ő maga a hercegbe volt szerelmes. A grófnő rokona, Böffen Tóbiás szerette volna eltávolítani a vélt vetélytársat az ő pártfogoltja, Keszeg András útjából, ezért párbajra provokálták ~t, aki a kínos helyzetből csak kínos körülmények között menekült meg (®Antonio3). Időközben ugyanis a lány ikerfivére, Sebastian1, akiről ő azt hitte, hogy a fent említett hajótörésnél életét vesztette, felbukkant a városban, ami további bonyodalmakhoz vezetett. Az események úgy összetorlódtak, hogy ~t Olivia gyávasággal, a herceg árulással, Antonio pedig hálátlansággal vádolta. Végül minden félreértés tisztázódott, ~ visszakapta holtnak hitt fivérét, s elnyerte a herceg szerelmét is. – A darab bonyodalmait ~ indítja el azzal, hogy álruhát ölt; ez és az ikertestvérek összetéveszthetőségének mozzanata az ókori komédia (Terentius, Plautus) óta vígjátéki közkincs, de Bandello egyik novellájában (II.36.) is szerepel; maga Shakespeare is felhasználta Tévedések vígjátéka című korai darabjában. A felgyorsuló események sokáig csak sodorják magukkal a bátor lányt, de őt megsegíti női leleményessége és lelki ereje, és végül eléri célját. Akárcsak Olivia, ő is céltudatosan küzd meg szerelméért, a reneszánsz ember teljességigényével. A vígjátéki konvenció folytán épp neki, a legőszintébben érzőnek kell a legtovább alakoskodnia, ám ez a konfliktus a darab feszültségének legfőbb forrása.
