Bábi Tibor, Poczkody
Bábi Tibor, Poczkody (Báb, Csehszlovákia, 1925. okt. 30. – Pozsony, 1978. jún. 23.): költő, író, műfordító, újságíró. 1947-ben Bp.-en a tudományegy. jogi karán tanult, 1948-ban visszatért Szlovákiába. 1949 őszétől a prágai politikai és közgazdasági főisk. hallgatója, 1951-től újságíró. A Szabad Földműves, a Fáklya, a Hét, az Új Szó, az Irodalmi Szemle c. csehszlovákiai m. lapoknak munkatársa, és 1967-1976 között az Irodalmi Szemle szerk.-je. A munkások életéről szóló irodalmi riportjai maradandó alkotások. Realista szemléletű versei 1951-től jelentek meg a folyóiratokban. Kritikai, irodalomtörténeti és publicisztikai írásaival részt vett a szlovákiai m. szellemi és irodalmi élet alakításában. Számos műfordítása jelent meg a cseh líra alkotásaiból. A Szlovákiai Írók Szövetségében a m. szekció vezetőségi tagja volt. Madách-díjjal tüntették ki. – M. Ez a te néped (versek, Pozsony, 1954); Hazám, hazám (versek, Pozsony, 1955); Vándormadár (versek, Pozsony, 1960); Tízezer év árnyékában (versek, Pozsony, 1964); A forrás éneke (versek, Bp.– Pozsony, 1965); Könny a mikroszkóp alatt (versek, Bp. – Pozsony, 1966); Se elevenen, se holtan (válogatott versek, Pozsony, 1968); Európából Európába (útijegyzetek, Pozsony, 1973); A hűség arca (esszé, Pozsony, 1974); Patak és forrás (elb., karcolatok, Bp.-Pozsony, 1976). – Irod. Tóth László: B. T. (Irodalmi Szle, 1978. 7. sz.); Búcsú B. T.-tól (Kritika, 1978. 9. sz.).
