Barabás Gyula
Barabás Gyula (Marosvásárhely, 1894. nov. 4. – Bp., 1973. máj. 5.): író, újságíró. Erdélyben, majd 1914-től Bp.-en dolgozott gyári munkásként. Első elbeszéléseit, novelláit a Népszava közölte. 1920-tól húsz éven át a Népszava munkatársa volt. Egyik írása miatt 1924-ben egyévi fogházra ítélték. A Bolyaiakról szóló Domáldi jegenyék c. regénye (Bp., 1936) elnyerte a Révai Könyvkiadó Jókai-díját. 1945 után a Szabad Szó c. napilap rovatvezetője volt 1950-ig. A negyvenes évek legelején több regényét lengyelre fordították. – F. m. Álmodók, lázadók (r., Bp., 1929); Székely erdők alján (r., Bp., 1932); Szomorú Oránusz festője (r., Bp., 1936); Elvesztett arcok (r., Bp., 1938); Köd a Maroson (r., Bp., 1940); Vihar Erdélyben (r., Bp., 1940); A néptribun (regényes életrajz Bokányi Dezsőről, Kelen Jolánnal, Bp., 1964).
