Bárczy István
Bárczy István (Bp., 1866. okt. 3. – Bp., 1943. jún. 1.): politikus, igazságügyminiszter. A bp.-i egy.-en szerzett jogi doktorátus után 1889-ben lépett a főváros szolgálatába. 1901-től 1906-ig Bp. közoktatási ügyosztályának vezetőjeként újjászervezte Bp. iskolaügyét. Megalapítója a fővárosi Pedagógiai Szemináriumnak, továbbá a Népművelés c. folyóiratnak, melynek 1901–18 között szerk.-je is. 1906-tól 1917-ig Bp. polgármestere, majd 1917–18-ban főpolgármestere. Főrendiházi tag. Polgármesteri működése idején községesítették a gázműveket, az elektromos műveket, a villamosvasutat, a vásárpénztárat stb. Átfogó városfejlesztési programja alapján iskolák, lakások, szociális és kulturális intézmények épültek. Az ellenforradalom győzelme után 1919. nov. 25-től 1920. márc. 14-ig a Friedrich-, majd a Huszár-kormány igazságügyminisztere volt. 1920-tól 1931-ig képviselő, előbb demokrata párti, 1927-től egyesült balpárti programmal. A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT) elnöke.
