Bartal György
Bartal György (Füss, 1785. ápr. 2. – Etrekarcsa, 1865. szept. 20.): jogtörténész, az MTA tagja (ig. 1830, t. 1858). ~ György politikus apja. Jogi tanulmányok után 1810-től Pozsony vm. levéltárnoka, 1817-től főjegyzője, majd 1823-tól első alispánja, 1825–27-ben ogy.-i követe, az ogy. jegyzője. Bírói pályára lépve 1827-től személynöki, 1829-től nádori ítélőmester. Részt vett az MTA alapszabályainak kidolgozásában. 1830-tól udvari tanácsos, kancelláriai előadó. 1848 tavaszától szept.-ig a m. külügymin.-ban osztályfőnök. Tanulmányaiban és összefoglaló munkájában a középkori közjog történetével oklevelek alapján foglalkozott. – M. Commentariorum ad historiam status, jurisque publici Hungariae aevi medii libri XV. (I–III., Pozsony, 1847). – Irod. Pauler Tivadar: Emlékbeszéd (MTA Emlékbeszédek, XI. 8. füz.).
