Bartha Károly
Bartha Károly (Székelyudvarhely, 1889. júl. 11. – Debrecen, 1956. nov. 22.): etnográfus, nyelvjáráskutató. A kolozsvári egy.-en doktorált 1914-ben, 1913-tól nagyenyedi, 1916-tól szászvárosi, 1918-tól 1950-ig a debreceni tanítóképző tanára. 1937-től magántanár a debreceni egy.-en. Munkássága a pedagógia és a nyelvtudomány területére is kiterjedt. Mint etnográfus elsősorban a gyermekjátékkal, ill. tiszántúli és székely kismesterségek tárgyi anyagával, munkafolyamatával és szókincsével foglalkozott. A debreceni tanítóképző növendékeinek néprajzi gyűjtőmunkáját szervezte. – F. m. Vajda Péter nyelvújítása (Dés, 1913); Udvarhely vármegye nyelvjárásának alaktana (Székelyudvarhely, 1914); A debreceni fésűsmesterség (Debrecen, 1929); Magyar néphagyományok (I., Debrecen, 1931); Játék (A magyarság néprajza. IV., Bp., 1937); A debreceni gubacsapó céh (Debrecen, 1939); Magyar népi bábjáték (Debrecen, 1948). – Irod. Béres András: B. K. (Ethnographia, 1957. 1. sz.)
