Beke Ödön
Beke Ödön (Komárom, 1883, máj. 20. – Bp., 1964. ápr. 10.): finnugor nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1945, r- 1958). Kossuth-díjas (1960). A bp.-i egy. bölcsészkarán 1905-ben magyar-latin szakos tanári, 1906-ban bölcsészdoktori okl.-et szerzett. Még ez évtől Bp.-en, 1909-ben Nagyszebenben, 1910-től ismét Bp.-en gimn. tanár. A Tanácsköztársaság ideje alatt a bp.-i egy.-en a finnugor nyelvészet megbízott előadója. Politikai szereplése miatt 1920-ban állásából elbocsátották. Bécsbe távozott. 1923-ban tért haza, 1926-tól ismét bp.-i középisk. tanár. 1948-ban a bp.-i tudományegy. magántanára, 1949-től c. ny. rk., 1953-62-ben a finnugor tanszék tanszékvezető tanára. 1946-53 között a Magyar Nyelvőr szerk.-je. Nyelvészeti munkásságát nyelvjárástanulmányozással kezdte, érdeklődése azonban hamarosan a finnugor nyelvek felé fordult; Pápay József Osztják Népköltési Gyűjteményéből egy kis északi-osztják szótárt készített. Legjelentősebbek a cseremisz (mari) nyelvkutatásában elért eredményei. Foglalkozott még etimológiával és nyelvműveléssel is. – F. m. A vogul határozók (Bp., 1905); Cseremisz nyelvtan (Bp., 1911); A cseremiszek népköltészete és szokásai (Bp., 1951); Újabb finnugor alaktani kutatások (Bp., 1954); Mari szövegek-Tscheremissische Texte (L, Bp., 1957., III-IV., Bp., 1961). – Irod. Lakó György: B. Ö. (Magy. Tud., 1964. 8-9. sz.); Benkő Loránd: B. Ö. 1884-1964. (Magy. Nyelvőr, 1964. 2. sz.)
