Büchler Sándor
Büchler Sándor (Fülek, 1870. szept. 24. – Auschwitz, 1944. júl.): rabbi, történész, judaikakutató. A bp.-i tudományegy.-en bölcsészdoktorrá (1893), a rabbiképzőben rabbivá avatták (1895). A keszthelyi hitközség rabbija volt (1897–1944), emellett a bp.-i tudományegy.-en magántanárrá képesítették a m. zsidóság története témakörben. Cikkei és tanulmányai jelentek meg a Magyar Zsidó Szemlében, az IMIT Évkönyveiben, a Magyar Nyelvőrben, a Múlt és Jövőben és az Egyenlőségben, munkatársa volt a Jewish Encyclopediának. Történetírói munkássága jelentős. 1944-ben a fasiszták deportálták és meggyilkolták. – F. m. Zsidó letelepedések Európában a XVI-XVII. században, főtekintettel Magyarországra (doktori értekezés, Bp., 1893); A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig (Bp., 1901); A zsidók története Talmud korától napjainkig (tankönyv, Bp., 1908); A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig (Egyenlőség, 1917–19); Szerencsés Imre származása (Bp., 1937). – Irod. Scheiber Sándor: B. S. történetírói munkásságához (Magyar-Zsidó Oklevéltár, X., Bp., 1967).
