Csárszky István
Csárszky István (Egbell, 1870. dec. 13. – Esztergom, 1953. ápr. 25.): protonótárius, kanonok, nagyprépost. Középisk.-it Szakolcán, Pozsonyban, Esztergomban és Nagyszombatban, a teológiát mint pázmánista 1889–93-ban a bécsi egy.-en végezte, 1893. szept. 21-én szentelték pappá. 1893–95-ben a bécsi Augustineumban képezte tovább magát, ahol héberről arabra fordításával elnyerte a Backenbacker- díjat. 1895–1902-ben Jeruzsálemben az osztrák-m. zarándokház alkormányzója, 1897-ben kormányzója, s mint biblikus képezte tovább magát, közben 1899-ben a bécsi egy.-en doktorált. 1902-ben bp.-erzsébetvárosi káplán, 1903-ban esztergomi főszentszéki jegyző és érseki titkár, 1905-ben főszentszéki ügyész, 1911-ben érseki iroda-ig., 1915-ben esztergomi kanonok, pápai prelátus és a Pázmáneum ig.-ja. 1929-ben visszatért Esztergomba, ahol 1931-ben az érseki főszentszék elnöke, 1934-ben éneklő-, 1938-ban olvasókanonok, 1943-ban protonótárius. – 1915-ben a Szent István Akadémia I. szakosztálya tagjává választotta. – M. Kánaán és Izrael (Bp., 1904).
