Csépai Károly
Csépai Károly (Szolnok, 1888. febr. 7. – Bp., 1972. nov. 29.): belgyógyász, az orvostudományok kandidátusa (1952). Oklevelet a bp.-i egy.-en szerzett (1911). 1911–1930 között a bp.-i egy. belgyógyászati klinikáján gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus volt. 1930-ban a jód és röntgen kombinatív kezelésnek alkalmazása pajzsmirigy-megbetegedésekben tárgykörből egy.-i magántanár lett. 1930-tól az Orsz. Társadalombiztosító Intézet (OTI) orvosig.-ja volt. Ólomvizsgáló állomást hozott létre (1934) az OTI keretében és az épülő Magdolna Kórházban (ma Orsz. Traumatológiai Intézet) foglalkozási betegségek és mérgezések kezelésére új osztályt létesített. Az ólomvizsgáló állomást foglalkozási betegségek állomásává fejlesztette ki (1940). 1946-ban c. egy.-i rk. tanár lett. 1945–48-ban az OTI orvosfőig.-ja volt. 1948-tól 1962-ig, nyugdíjazásáig az Uzsoki utcai Kórház munkaképesség-csökkenést, ill. munkaalkalmasságot megállapító osztályát vezette. Nyugdíjasként a Korányi Frigyes és Sándor (Alsóerdősori) Kórház szaktanácsadója volt. – Irod. Bugyi Balázs: A munkaegészségügy kezdete és fejlődése hazánkban (Felsőoktatási Munkavédelmi Közl., 1973. 4. sz.).
