Cserép József
Cserép József (Kiskunfélegyháza, 1858. dec. 23. – Tiszalök, 1948. szept. 23.): klasszika-filológus. A bp.-i egy.-en szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1882-től Sátoraljaújhelyen, 1893-tól Aradon, 1897-től Bp.-en főgimn. tanár. 1893-ban a kolozsvári, 1898-ban a bp.-i tudományegy.-en a római irodalomtörténet, a római régiségek magántanára, 1912-ben egy. ny. rk. tanár. 1920-ban nyugdíjba vonult. Latin szerzők jegyzetes kiadásai, latin, görög, tankönyvek jelentek meg tőle. Az 1920-as évektől romantikus műveket írt a magyarok őstörténetéről. – F. m. Értekezés Sallustius történetírásáról (Sátoraljaújhely, 1883); Római irodalomtörténet (Bp., 1896); Római régiségek (Bp., 1905); Homéros Ithakája (Bp., 1908); A magyarok eredete (Bp., 1925); A magyarok őshazája és őstörténete (Bp., 1933); Vílághírű Nagy Sándor a matyó-magyarság királya volt (Debrecen, 1937).
