Czóbel Minka
Czóbel Minka (Anarcs, 1855. jún. 8. – Anarcs, 1947. jan. 17.): költő. Orczy Lőrinc dédunokája. Költői tehetségére sógora, Mednyánszky László hívta fel Jókai és Justh Zsigmond figyelmét. Versei és más írásai az 1890-es évek elejétől kezdve jelentek meg a korabeli folyóiratokban. Költészete a múlt század végén kitűnt erősen intellektuális jellegével, festői és zenei kvalitásaival. Szabadversszerű kísérletei az elsők közül valók. Több verskötete, egy regénye, egy eibeszéléskötete és egy regényes költeménye jelent meg. A Nyugat nagyjai nem figyeltek föl költészetére, s így érdemtelenül szinte teljesen kiesett az irodalmi köztudatból. Németre fordította Az ember tragédiáját. F. m. Nyírfalombok (versek, Bp., 1890); Fehér dalok (versek, Bp., 1894); A virradat dalai (versek, Bp., 1895); Kakukkfüvek (versek, Bp., 1901); Donna Juanna (drámai költ., Bp. 1901); Opálok (versek, Bp., 1903); Pókhálók (elb., Bp., 1906). – Irod. Kiss Margit: Cz. M. és a Nyírség (Nyíregyháza, 1941)
