Demjén Attila
Demjén Attila (Dicsőszentmárton, 1926. ápr. 10. – Bp., 1973. szept. 1.): festő, Munkácsy-díjas (1952, 1953). A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán 1947–1951 között Berény Róbert és Bernáth Aurél növendéke volt. 1951-től rendszeresen szerepelt kiállításokon. Kiállított diplomamunkájáért (Reggeliző munkáscsalád) 1952-ben a Munkácsy-díj II. fokozatát, majd 1953-ban Gábor Áron c. képéért a díj I. fokozatát kapta. Az ötvenes évek közepétől tájképeket, csendéleteket és portrékat festett olajtemperával és akvarellel. 1961-től 1964-ig Olaszo.-ban élt, ahol ezalatt több kiállítást is rendeztek műveiből (1962: Róma, Galleria d'Arte Bars; 1963: Firenze, Galleria d'Arte Palazzo Vecchio), de Svédo.-ban (Stockholm 1968, 1970), az NSZK-ban és Párizsban is bemutatta műveit. 1965 után többnyire már hazai tájakat és embereket festett. 1966-ban a Csók Galériában, 1972-ben a Mednyánszky Teremben állított ki. Az MNG 1977-ben emlékkiállítást rendezett műveiből. – Irod. Szíj Rezső: D. A. emlékkiállítás katalógusa (MNG, 1977).
