Dietz Károly
Dietz Károly (Sopron, 1885. júl. 21. – Bp., 1969. júl. 9.): ügyvéd, budapesti rendőrfőkapitány. A bp.-i tudományegy.-en jogot végzett. 1909-től fővárosi államrendőrségi fogalmazó, 1917–18-ban az Orsz. Közélelmezési Hivatal nyomozóosztályának előadója, a polgári demokratikus forradalmat követően Bp. rendőrfőkapitánya volt (1918. okt. 31. – 1919. márc. 21.); ő tartóztatta le Kun Bélát és társait (1919. febr. 21.). A Tanácsköztársaság elején mint a Vörös Őrség csoportvezetőjét (márc. 21.–máj. 16.), ellenforradalmi szervezkedés miatt letartóztatták. A szakszervezeti kormány idején Bp. rendőrfőkapitányaként (1919. aug. 3–6.), a rendőrség területén az 1919 előtti állapotokat állította vissza. A Friedrich-puccs lemondatta, majd magánvállalatnál volt könyvelő. A szegedi egy.-en 1930-ban jogi doktorátust tett, 1931-ben ügyvédi irodát nyitott Bp.-en. A Magy. Labdarúgó Szövetség szövetségi kapitánya volt 1934-39-ben. 1944 őszén a nyilasok letartóztatták, Sopronkőhidán, majd Mauthausenben volt fogoly. Hazatérte után ügyvéd lett. 1951-ben kitelepítették Bodrogkeresztúrra, 1953-ban visszatért Bp.-re. – F. m. Októbertől-augusztusig. Emlékirataim (Bp., 1920). – Irod. Teleki Éva: Nyilasuralom Magyarországon (Bp., 1974).
