Domanovszky György
Domanovszky György (Bp., 1909. szept. 3. – Bp., 1983. febr. 3.): művészettörténész, etnográfus, a történelemtudományok kandidátusa (néprajz, 1952), ~ Sándor történész fia, ~ Endre festőművész, ~ Ákos könyvtáros testvére. A bp.-i egy.-en doktori oklevelet szerzett 1936-ban művészettörténetből, néprajzból és keresztény régészetből. 1940-45-ben a Néprajzi Múz. ig.-ja, 1957-59-ben főig.-ja volt. Több egy.-en és főisk.-n tanított. Kutatási területei: népművészet, kortárs iparművészet, kerámiatörténet. Szerk. a Magyar Népművészetet, a Néprajzi Múzeum Értesítőjét. A Néprajzi Értesítőben, az Ethnographiában, az Acta Ethnographiában, a Műteremben, a Művészetben, a Szabad Művészetben, a Művészetszemléletben stb. jelentek meg cikkei. Közel 100 cikke, könyve jelent meg angol, francia, német, orosz, svéd és szlovák nyelveken. – F. m. Magyarország egyházi faépítészete (Bp., 1936); A szkítáktól a magyarokig (Bp., 1938); Magyar parasztbútor (Bp., 1942); Népi fazekasság (Bp., 1942); Balatonkörnyék népművészete (Bp., 1943); Magyar pásztorművészet (Bp., 1944); Mezőcsáti kerámia (Bp., 1953); A két faragó Kapoli (Bp., 1955); Népi bútorok (Bp., 1964); Magyar népi kerámia (Bp., 1968); Kántor Sándor (Bp., 1977); A kerámiaművészet kezdetei (Bp., 1981); A magyar nép díszítőművészete (I-II, Bp., 1981).
