Fejérpataky László
Fejérpataky László (Eperjes, 1857. aug. 17. – Bp., 1923. márc. 6.): történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1884, r. 1893). A kútfőkritikát a bécsi Történeti Intézetben tanulmányozta. Az OSZK ig.-ja és 1895-től haláláig a bp.-i egy. ny. r. tanára (oklevél- és címertan), a Magyar Történelmi Társulat alelnöke, 1915-től az MNM ig.-ja, 1920-tól főig.-ja. 1923-ban vallás- és közoktatásügyi helyettes államtitkárnak nevezték ki. Kiadta a pápai tizedszedők számadásait Magyarországról (1885), Anonymus szövegét hasonmásban (Bp., 1892) és számos diplomatikai tárgyú értekezést írt. – F. m. A pannonhalmi apátság alapító oklevele (Bp., 1878); A kir. kancellária az Árpádok korában (Bp., 1885); Magyarországi városok régi számadáskönyvei (Bp., 1885); Magyar címeres emlékek (I–II., Bp., 1901–02). – Irod. Csánki Dezső: F. L. (Századok, 1922. 9–10. sz.); Áldásy Antal: F. L. (MTA Emlékbeszédek, XVIII. Bp., 1924.)
