Fialowski Lajos
Fialowski Lajos (Borszczow, Galícia, 1846. dec. 5. – Bp., 1909. máj. 30.): botanikus és nyelvész. 1851-ben került szüleivel Mo.-ra. A bécsi egy.-en természetrajzi, földrajzi és nyelvészeti tanulmányokat folytatott. 1870-ben Sopronban kezdte meg tanári pályáját, s az akkor még németül érző és beszélő városban jelentős magyarosító tevékenységet fejtett ki. 1877-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd 1884-ben Bp.-re került tanárnak. Sokoldalú tudományos működésének fő iránya a természetrajzi és különösen a botanikai szaknyelv megtisztítása, de jelentős érdemei vannak a botanika történetének kutatása, a m. gyorsírás terjesztése és rendszerének tökéletesítése terén is. Számos értékes geológiai és pedagógiai tárgyú tanulmányt is írt. – M. Az év leghosszabb napszaka (Sopron, 1876); A természetrajz műnyelve (Magy. Nyelvőr, 1876); A népbotanika poézise (Magy. Nyelvőr, 1878–80); Csabaire (Magy. Nyelvőr, 1884); Melius Péter Herbáriuma (Mathem. Term. Tud. Ért., 1884–85); Khémián felépülő mineralógia és geológia veleje… (Bp., 1889).
