Fináczy Ernő
Fináczy Ernő (Buda, 1860. máj. 10. – Bp., 1935. febr. 26.): pedagógus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1900, r. 1914, ig. 1926). 1880-ban klasszika-filológia szakból tanári, 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert. 1880–81-ben a bp.-i gyakorló gimn., 1881–84 között a pancsovai, 1885-től a bp.-i áll. gimn. tanára. 1901-ig a közoktatásügyi min. középisk. ügyosztályán működött. 1901–30 között a pedagógia ny. r. tanára a bp.-i tudományegy. bölcsészeti karán. 1919-ig másfél évtizeden át az Országos Közoktatási Tanács ügyvezető elnöke. A Magyar Pedagógiai Társ. elnöke. Kezdetben filológiai munkákkal foglalkozott, az 1890-es évektől munkásságának területe a pedagógia, ezen belül elsősorban a neveléstörténet. A konzervatív-liberális irányt képviselte. Alapos forrástanulmányokra épülő műveiben a nevelésügy történetét idealista álláspontról magyarázza. – F. m. A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában (I–II. Bp., 1899–1902); Az ókori nevelés története (Bp., 1906); A renaissancekori nevelés története (Bp., 1919); Az újkori nevelés története (Bp., 1927); Herbart élete és pedagógiája (Bp., 1932); A középkori nevelés története (2. kiad. Bp., 1926. Az MTA nagyjutalmát kapta, 1919-ben). – Irod. Kornis Gyula: Gyászbeszéde (MTA Emlékbeszédek, 1935. 2. sz.).
