Forgács László
Forgács László (Bp., 1931. jún. 7. – Bp., 1970. jan. 3.): esztéta, irodalomtörténész, a filozófiai tudományok kandidátusa (1960). A Lenin Intézet hallgatója volt. 1952–53-ban tanársegéd a szegedi JATE-n. 1954–56-ban az Új Hang és a Társadalmi Szemle, 1957-61-ben a Nagyvilág munkatársa. Több szépirodalmi művet fordított oroszból. 1961-től haláláig az MTA Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa. Átfogó tudományos szintézisek elkészítésére törekedett. A magyar reformkor forradalmi ideológiája, a magyar irodalmi kritika megszületése, a szocialista realizmus esztétikai kategóriájának meghatározása foglalkoztatta. – F. m. Bajza és Belinszkij (Bp., 1955); Ünnep után. Petőfi Apostola és a márciusi ifjak világnézete (Bp., 1960); A szocialista realizmus esztétikai meghatározásához (I-II., Bp., 1962); József Attila esztétikája (tanulmányok, Bp., 1965); A költészet bölcselete (Bp., 1971); A mindenséggel mérd magad (válogatott tanulmányok, 1954–1970, Bp., 1973). – Irod. Fenyő István: F. L. (Élet és Irod., 1970. 2. sz.); Szauder József: F. L. (Irod. tört. Közl., 1970. 1. sz.).
