Fröhlich Izidor
Fröhlich Izidor (Pest, 1853, jan. 23. – Bp., 1931. jan. 24.): fizikus, az MTA tagja (l. 1880, r. 1891). ~ Róbert archeológus öccse. 1870-ben iratkozott be a bp.-i tudományegy.-re. 1874-ben ösztöndíjjal Berlinbe utazott, ahol Helmholtz és Kirchhoff mellett dolgozott. Doktorátust 1875-ben szerzett. 1876-ban elméleti fizikából magántanárrá képesítették, 1878-tól a bp.-i egy.-en mint rk. tanár Eötvös Loránd utóda, 1885-től ny. r. tanár. 1911–1912-ben az egy. rektora. 1928-ban vonult nyugalomba. Elektrodinamikával, majd az elhajlított fény polárosságának kísérleti és elméleti vizsgálatával foglalkozott. Vizsgálatok az elhajlított fény polárosságáról c. munkájáért az MTA nagyjutalmát nyerte el (1903–1909). A Mathem. és Phys. lapokban megjelent számos dolgozatában állandóan tájékoztatta a fizikusokat az elméleti fizika legújabb eredményeiről. – F. m. Kinematika (Bp., 1892); Dinamika (Bp., 1896). – Irod. Rybár István: F. I. emlékezete (MTA Emlékbeszédek Bp., 1936); Tangl Károly beszéde F. I. ravatalánál (Bp., 1931. Akad. Ért.).
