Füsi József, Horváth
Füsi József, Horváth (Hajmáskér, 1909. ápr. 2. – Bp., 1960. aug. 10.): író, műfordító, József Attila-díjas (1954). A bp.-i tudományegy.-en mint az Eötvös-kollégium tagja magyar–latin–olasz szakos tanári oklevelet szerzett. 1935-től 1945-ig a bp.-i olasz középisk. tanára, 1947-ig megbízott ig.-ja. Utána egy évig a Vígszínház dramaturg-lektora volt. 1954-től 1957-ig tagja volt a katonai írócsoportnak és egy évig a közben megalakuló Nagyvilág világirodalmi folyóirat latin nyelvterületi szerk.-je. A felszabadulás előtt egy regénye jelent meg, fordításokat készített, utána inkább elbeszéléseket, tanulmányokat, kritikákat írt hírlapokba, folyóiratokba, a rádióba színpadi műveket írt. Fordításai közül a legjelentősebbek Boccaccio: Dante élete (Bp., 1943); Cellini önéletrajza (Bp., 1944); munkatársaival fordította Lampedusa Párduc c. regényét (Bp., 1961). – F. m. Szárnyas farkasok (r., Bp. 1943); Leonardo da Vinci (tanulmány, Bp., 1952); Az aszódi diák (Petőfi-dráma, Ifjúsági Színház, 1953); A certaldói vásár (zenés vígjáték Boccaccio elbeszéléséből, Bp., 1953); Hajnal (egyfelvonásos, Bp., 1955); Tengeri szél (olaszo.-i útinapló, Bp., 1959); Barátom, Garibaldi (r., Bp., 1960). – Irod. Várkonyi Nádor: Írók magukról (Életünk, 1964. 3. sz.); Hubay Miklós: Az aszódi diák (A megváltó mutatvány, Bp., 1965) . – Szi. Kellér Andor: Író a toronyban (Bp., 1958).
