Gábor Ignác
Gábor Ignác (Abaújkomlós, 1868. ápr. 13. – Bp., 1945. jan. 10.): irodalomtörténész, műfordító. Az egy.-et Bp.-en és a párizsi Sorbonne-on végezte. Az 1900-as évek elején fiúnevelő intézetet alapított, melyet évtizedeken át vezetett. 1909-ben létrehozta és öt éven át vezette a Vándordiák Egyesületet (turistaegyesület), szerk. a Vándor diák Évkönyvet. Az I. világháború idején diákszociális akciókat irányított. 1918–19-ben megindította és szerk, a Forradalmi Könyvtár c. sorozatot. Verstani tárgyú munkái élénk vitákat váltottak ki. Több külföldi munkát, köztük az izlandi Edda-dalokat és héber költők műveit fordította magyarra. Fordított még szanszkritból (pl. Mritsakatika c. dráma), hollandból (Multatuli), franciából és olaszból is. Bánóczi Józseffel együtt szerk. a Népszerű Zsidó Könyvtár c. sorozatot. A nyilasterror áldozata lett. – F. m. A magyar ősi ritmus (Bp., 1908); A magyar ritmus problémája (Bp., 1925); A magyar ritmika válaszútja (Bp., 1942). – Irod. Bóka László: G. I. (Magy. Mártír Írók Antológiája, Bp., 1947); Horváth János: A magyar vers (Bp., 1948).
