Gadányi Jenő
Gadányi Jenő (Bp., 1896. márc. 28. – Bp., 1960. febr. 29.): festő. A Képzőművészeti Főisk.-n Vaszary János tanítványa volt, majd Párizsban a modern francia festészetet tanulmányozta. 1925-ben elnyerte a Képzőművészek Új Társasága (KUT) díját, amelynek tagja is volt, s egyik alapítója az Új Művészek Egyesületének (UME). 1927-ben Frankfurtban, 1930-ban és 1935-ben a Tamás Galériában, 1948-és 1957-ben az Ernst Múz.-ban volt gyűjteményes kiállítása. 1946–48-ban az Iparművészeti Főisk. tanára. Konstruktív és dekoratív elemek egységét hordozó képei gyakran szerepeltek külföldi kiállításokon is. Gazdag grafikai anyaggal szerepel magángyűjteményben. Életműve igen gazdag, és egyaránt megtalálható benne a természethű és a non-figuratív irányzat. A természet tanulmányozásából leszűrt elveket absztrahálta képein, amelyekre egyaránt jellemző a belső ritmus és a gazdag kolorit. – F. m. Az új magyar művészet önarcképe (Önéletrajz, Európai Iskola kvtára, Bp., é. n.); G. J. (19 rajz, Bp., 1959). Irod. Kassák Lajos: Vallomás 15 művészről (Bp., 1942); Körner Éva: G. J. (Műv. tört. Ért. 1960. 40. sz.; u o. G. J. írásaiból is); Rácz István: G. J. (Bp., 1965). – Szi. Kassák Lajos: G. J. sírjára (vers).
