Gigler Károly
Gigler Károly (Bp., 1897. szept. 4. – Dunaszentpál, 1965. ápr. 10.): pápai kamarás, kanonok. 1920. jún. 3-án szentelték pappá. Bp.-en hitoktató, majd 1934-től az esztergomi papnevelő tanára és lelki ig.-ja. 1939-ben érseki titkár, 1940-től prímási irodaig. 1944-től esztergomi kanonok, 1950-től érseki helynökként vezette a főegyházmegye ügyeit. 1950-ben bebörtönözték, 1956-ban szabadult. 1958-tól h. plébános Dunaszentpálon. 1932-1939 között munkatársa és társszerk.-je volt a Katolikus Nevelésnek. 1943-1947 között több kiadást megért imakönyve széles körben elterjedt. 1943-48-ban modern szellemű népisk. hittankönyvei jelentek meg. – F. m. Szentmisénk lelke (Bp., 1944); Találkozásunk Istennel (Bp., 1947); Havasi Gyula: Magyar katolikusok szenvedései 1944-1989 (Bp., 1990).
