Haáz István Béla
Haáz István Béla (Bp., 1907. nov. 12. – Bp., 1979. szept. 28.): geofizikus, a műszaki tudományok doktora (1975). Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte, matematika-fizika középisk. tanári (1931), majd egy.-i doktori oklevelet (1942) szerzett. Még egy.-i hallgató korában sajtó alá rendezte Ortvay Rudolf mechanika előadásainak anyagát. Az egy. elvégzése után különböző tanszékeken, és kutató intézetekben kapott ideiglenes megbízásokat (díjazás nélküli gyakornok, fizetésnélküli tanársegéd), majd napidíjas. 1933-ban az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetbe került mint napidíjas, ahol megismerkedett az Eötvös-ingával végzett földmágneses mérésekkel. 1940-1949 között oktatott, h. tanár a fővárosnál, egy.-i szakelőadó, tanársegéd, adjunktus, az Egy.-i Csillagászati Intézetben tanársegéd, a csillagászati gyakorlatok vezetője. 1949-ben visszakerült a Geofizikai Intézetbe, ahol gravitációs és földmágneses módszerekkel foglalkozott. 1951-től a földmágneses osztály tudományos osztályvezetője, és mint ilyen, kezdeményezője volt Mo. földmágneses feltérképezésének, a munkálatok mérési, szervezési és kiértékelési munkáit kezdettől irányította. 1967 végétől 1971-ig a Magy. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tudományos főmunkatársa, 1973. okt. 1-jéig, nyugdíjazásáig tudományos tanácsadó volt. Munkásságával maradandó irányt mutatott az erőtér- geofizika művelői számára, és isk.-t alapított a potenciálelmélet geofizikai vonatkozású összefüggéseinek feltárására és azok gyakorlati alkalmazására. Tudományos munkásságát ismertető számos értekezése jelent meg a Geofizikai Közl.-ben. 1954-73-ban az MTA Geofizikai Főbizottságának, illetve Tudományos Bizottságának tagja. 1954-től a Magy. Geofizikusok Egyesületének alapító tagja, választmányi tagja, 1967 óta orsz. elnökségi tagja, haláláig t. tagja volt.
